(Be)Tépett Farkasok

Harmadik alkalom
Többek elbeszélésében

Sajnos rajtunk kívül (khömm) álló okok miatt az élménybeszámoló késik. Addig is, amíg felkerül kérjük hallgassanak meg egy dalt falkatotemünk (és egy oroszlán- illetve egy szurikátaszellem) előadásában:
Showtime!

Megértésüket köszönjük.

Mielőtt tovább haladnának, kérjük hallgassák meg ezt a dalt, egy, a falkával szövetséges szellem előadásában.

Elnézést a hosszú késésért, de biztosra kellett mennem, hogy bizonyos személyek *khmm*Domina*khmm* nem találják meg ezt az irományt, mert még kárt tesz a kis önérzetükben, aztán megint rajtam csattan az ostor. Nos, kezdjünk is bele: mivel El Diablo Supreme nem hajlandó beszélni a dologról rövidem összefoglalom a történteket: a meccs marha jó ment, de a végén valaki bedobott egy üdítős üveget (egyszer találom meg, hogy ki csinálja ezt folyton – ez nem az első eset – egy szenes fadarab, annyi sem marad a házából!). Persze El Diablo Supreme visszadobott valamit és már éppen mindenki kezdett belejönni a dobálózásba amikor El Diablo Supreme – saját szavaival élve – rájött, hogy bekapcsolva hagyta a sütőt. Na itt van egy kis lyuk az emlékeimben, a következő, hogy krinoszban állok a sikátor közepén, a számban emberíz, a mancsaim meg csurom véresek. Visszagondolva mintha Maci szaga is ott lett volna, de erre már a halál emlékszik. Másnap mondjuk eléggé gáz volt a Caernben, Maci valamiért ideges volt rám (fene se érti ezeket az Ahrounokat – amikor mrg mrgkérdeztem, hogy mi baja csak morgott), a főnökség meg ideges volt mindenkire (még szegény Blöki is szívott, pedig neki aztán tényleg semmi köze nem volt a dologhoz). Viszont jó hír, hogy a retardált theurge csalódott bennem és már nem én vagyok a protezséje (Hála Gaianak!). A rossz hír az, hogy a falkához csatoltak egy régi ismerősömet, aki anno komoly oka volt annak, hogy ott hagytam a Fekete Házisárkányokat és rászoktam a fűre. Olaj a tűzre, hogy bezzeg segíteni, azt a világért se tenné, pedig most aztán itt a lehetőség, hogy bizonyítsa hogy mégiscsak a töketleneknek áll a világ (húbasszus, ezt a képzavart… mindegy, most már benne hagyom). A legszégyenteljesebb az volt, amikor kivittek bennünket Caernt őrizni: Blöki bizonyíttta, hogy farkas létére nem ismeri a sünök hatástalanításának módszereit, Maci pedig egy nyavajás repülő mókussal küzdött.
Illusztráció:
Kutya
Persze Ezüst Agy sehol, de még a múltkori Ragabasht sem tarthattuk meg. Illetve próbáltak ránk sózni valami szerencsétlent, de azt már a mi gyomrunk se vette be (na képzelhetitek…). Nem baj, innen szép győzni! (Meg lejjebb már úgyse nagyon van.)

View
Második játékalkalom
Szellemekkel Táncoló és El Diablo Supreme elbeszélésében

Basszus, lassan átmegyek Galiardba ahogy ezeket írom. Arról nem is beszélve, amikor pofán vertem azt a Fenris Fiát. Mondjuk a csapat van annyira inaktív, hogy nekem kelljen három holdállás munkáját is elvégeznem. No, de lássuk a hőstörténetet! Az előző megpróbáltatásoktól megfáradtan úgy döntöttünk, hogy a Szent Vadászatig felfüggesztjük tevékenységünket. Persze azért rászabadítottam Kula Bácsit arra a baromra, aki a múltkor leöntött húggyal. Mint utóbb kiderült a házmester volt. Legalább Ezüst Agynak nem kell aggódnia, hogy reklamálnak az ajtaja miatt. Én azért még elnéztem a Caern fő Theurge-éhez, hogy tanítson meg egy rítust. Erre azt kérte, hogy hozzak neki egy strucctojást. Ennek sincs ki mind a négy kereke. Kisebb kitérő után azért szereztem egyet. A Vadászaton a falkát kőkemény két fő képviselte (Blöki és jómagam), mert mint már említettem aktívkodás az nincs. Ezüst Agyat elhívta a Főnök (ez is jó fej, cseszik képviselni a falkát), a Feketesárkány dolgozott, Cimbi szerintem olyan részeg volt (már megint), hogy azt sem tudta hol van, Maci meg elment pankrációzni. Jellemző. A Töki-Theurge megint alkotott, ilyen hülye szabályokat még életemben nem láttam a Vadászaton, ráadásul a zsákmányunk egy –dobpergést kérek –strucc volt. Ez valami beteg fétis lehet (és nem a mágikus fajtából). Na mindegy, a szabályok sem voltak jobbak. Először is élve kellett visszahozni (WTF?), hogy majd együtt megöljük, illetve szabad volt egymást is megverni menet közben. Szerencsére Blöki méltó a nevére és egyből kiszagolta azt az elcseszett madarat. Miután megindultunk Észak-Dél irányba (ne kérdezzétek. Az Umbra ilyen) találkoztunk egy másik falkával, ami egy Shadow Lordból és két Wendigóból állt. Szerencsére ránk sem hederítettek, így folytathattuk az utunkat mellettük. A következő csapat két Theurge-ből állt (jó látni, hogy más falkák is annyira tesznek erre mint a miénk). Sajnos nem hitték el, hogy nem a Shadow Lordhoz tartozunk, pedig az egyik az én törzsemből származott. A harmadik csapat, akikkel találkoztunk egy hatfős különítmény volt, egy Ezüstagy 2.0 vezetésével öt Fenris Fia. Na persze rögtön lett nagy összeborulás a Shadow Lorddal, meg a Theurge-ökkel. A harc jól indult (Blöki kettő, én egy Fenris ellen álltam a sarat), amíg az egyik Theurge (kinézete alapján Uktena lehetett) az egész bandát sötétbe borította, majd beájult, mert Ezüstagy 2.0 lecsapta. Blökivel volt eszünk és megindultunk kifelé a sötétből, bár néhányszor meglőttek minket valami fétis-fegyverrel. Kiérve a sötétből találkoztunk a törzstársammal, akit meggyógyítottam, így mentünk tovább. Gaiának hála a következő csapat majdnem kizárólag Fiannákból állt, így egy kis fűvel sikerült rábeszélnem őket, hogy segítsenek. Mondjuk az sem ártott, hogy nálunk volt kötél, náluk meg nem. Végül elkaptuk a madarat és visszavittük a Töki-Theurge-nek, aki nagyon büszke volt rám (kezdek félni). Közben Maci megvert mindenkit és Feketesárkányt megvágta az áram. Ő persze becsületesen villanyszerelőt hívott, de miután a villanykörte kicsavarás után is világított, úgy döntött, hogy inkább Theurge kell. Kb. kétperces beszélgetés után kiderült, hogy egy, az akvaparki óriáskerékből idekerült szellem van benne, akit egy Féregszellem kirakott a helyéről és most valószínűleg a ráülők életére tör. Azonnal akcióba léptünk, de előtte csobbantunk egy kicsit, ami ahhoz vezetett, hogy Blöki (mint vadőr) kivonult egy, az akvaparkban elszabadult őz elfogására; illetve, hogy nem jöhettem ki egy darabig az Umbrából feltűnéskeltés nélkül. Persze Blöki és Feki nem annyira szikrázó intellektusúak (Ahrounok, na), hogy eszükbe jusson, hogy a szellemek általában az Umbrában tanyáznak, ezért teljes lelki nyugalommal várakoztak. Nem volt mit tenni, igénybe kellett venni Kula Bá’ szolgálatait. Először Blökinek és Fekinek üzentem, akik viszonylag gyorsan kapcsoltak (bár Kula Bá’-t üzenetátadás közben feltörölték). Maci már egy más történet volt. Mivel aludt be tudtam slisszolni az álmába, hogy szóljak neki, de benne még társainál is fényesebben szikrázik a megvilágosult elmékre jellemző intellektus, ezért egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Nem volt más hátra, hívni kellett a nehéz tüzérséget. Na innentől van egy kis kavarodás, mert Maci szerint Kula Bá’ aljas módon beleugrott orrába-szájába, Kula Bá’ szerint viszont ő békésen letoccsant a párnára, amikor Maci egy hangos horkantással felszippantotta a már nevezett nyílásokba. Abban mindenki egyet ért, hogy a hatás azonnali és megdöbbentő volt. Sajnos Maci nem hajlandó erről beszélni, Kula Bá’-t meg túlzottan megviselte az ismételt szétkenődés és újraformálódás ahhoz, hogy koherens emlékképeket tudjon formálni. Végül Maci elindult felénk, Blöki elindult Maci felé (fejét kidugva a busz ablakán), az óriáskerék viszont lassan nyitott, így az általam megidézett földelementállal kellett összeszedetni a bandát. Szerencsére sikerült Macit meggyőzni, hogy a loccsanós ébresztő és a tönkrement autó (a földelementál nem a finom módszereiről híres) miatt érzett dühét ne rám, hanem a Féregszellemre irányítsa. Végül néhány elementális pofon és akrobatikus mutatvány után a féregszellem megnyúvadt, bár előtte még rálépett Fekire, aki most pár napig nem túl mozgásképes, a gyógyításom ellenére sem. Az elekromosság-szellemmel megbeszéltem, hogy egy adandó alkalommal varázstárgyat készítek belőle, Macival meg azt, hogy a pankrációban segítek neki olyan szerződést szerezni, amiből ki tudja fizetni a kocsiját. Tehát megcsináltam a jelmezem (külön gondot fordítva arra, hogy a szarvaim műanyag kelléknek látszódjanak), megírtam a koreográfiát (amit Maci a meccs első másodpercében elfelejtett) és kerestem magunknak belépőzenét, mert Maci régi zenéje borzalmas volt. Innen viszont átadom a szót El Diablo Supreme-nek, aki (mint mindig, ha magáról beszél) egyes szám harmadik személyben előadja az epikus meccset, melyben részt vett.

„El Diablo Supreme első meccse a Vörös Medve ellen volt, aki vitába keveredett El Diablo Supreme-mel és a vita eldöntésének egyetlen módja volt: a Lucha Libre. Meg kell vallani, a Vörös Medve először meglepte El Diablo Supreme-et, aki nem számított egy ilyen erős fojtásra. De egy egyszerű fojtás nem elég, hogy El Diablo Supreme-et megállítsa! Miután egy ujjfeszítéssel kiszabadult a fojtásból El Diablo Supreme felragadott egy széket, amivel elnáspángolhatja a lábára rosszul érkező Vörös Medvét. Ekkor azonban egy új kihívó jelent meg a színen. Kihasználva El Diablo Supreme figyelmének elterelődését Vörös Medve padlóra küldte El Diablo Supreme-et és megtámadta az újonnan érkezőt. Azonban mindketten elfelejtették a három legfontosabb dolgot El Diablo Supreme-ről:
1.)El Diablo Supreme azért pankrátor, mert nagyot üt.
2.)El Diablo Supreme azért jó pankrátor, mert bírja a nagy ütéseket.
3.)El Diablo Supreme azért kiváló pankrátor, mert ha le is ütik, mindig feláll.
Ezért aztán, amikor Vörös Medve pajzsként akarta használni El Diablo Supreme testét, El Diablo Supreme egy csontszakasztó gyomorrúgást adott az újonnan érkezett Sárga Kiscicának, majd Vörös Medvét átemelve a feje fölött egyik ellenfelével ütötte le a másikat. A földön Vörös Medve Tarkón ütötte Sárga Kiscicát, majd El Diablo Supreme egy oldalba rúgással kivégezte. Ezután Vörös Medve békejobbot nyújtott El Diablo Supreme-nek, és ketten szerződtek páros meccsekre.”

View
Első játékalkalm
Szellemekkel Táncoló elbeszélésében

Kis falkánk története törzshelyünkön kazdődött, ahová Blökit (mint általában) úgy kellett beráncigálni. Szerencsére erre ott van a másik három Ahroun, ezért nem nekem kellett, bár Cimbi, a Fianna menet közben inkább inni ment. Mikor az egész falka sikeresen beszenvedte magát a törzshelyre, úgy döntöttem eljött az ideje egy kis “ön-gyógyszerezésnek” (ha érted mire gondolok). A szellemvilágon való meditálás közben remek (akkor annak tűnt!) ötletem támadt: gyorsan megidéztem egy trutyiszellemet, aki kevés intelligenciával, ám annál több jóindulattal fordult hozzám, ezért megkínáltam a jointból és elküldtem, hogy ugorjon egy izmos ember nyakába. Persze ugrani nem tudott szegény, sőt a helyzetfelismerésével is baj lehetett, mert sikeresen kiszúrta magának Macit, a Get of Fenris Ahrount. Sajnos Maci is kiszúrta őt, szóval hozzá vágott egy asztalt. Szerencsére ez nem hatotta meg a szellemet, a kocsmárost viszont annál inkább. Én egyből kimentem terjeszteni a békét, de először Fekete Házisárkány lefogott, aztán Ezüstagyú egy mosogatórongyot tömött a számba. A többi vendég hálistennek elszelelt, így le tudták ütni a kocsmárost, míg én hazaküldtem Kula Bácsit (közben jött egy telefon a Főnöktől, de arról majd később). Szóval mindenki lootolt piát meg mindent (még mielőtt elfelejtem: Cimbi majdnem megszívta Kula Bá’ után a jointot, de aztán észhez tért és nem). Közben a fél csapat eltűnt, úgyhogy úgy kellett összevadásztatnom őket a totemmel, hogy elmondjam nekik, hogy este megyünk vámpírt gyakni egy fatelepre (ezt akarta a főnök). A helyszínen kiderült, hogy Ezüstagy ellopta a füvemet, de semmi gáz, mert elejtette amikor átváltozott és visszaszereztem. Maci természetesen berongyolt a málnásba és szét is lőtték volna, ha a felük nem Ezüstagyat lövi, aki totál beállt a füvemtől (amiből nem adott nekem, pedig az a minimum, ha füvezünk, hogy máskat is megkínálunk. Ezt egy Philodox igazán tudhatná, de nekünk sajnos csak egy ilyen beltenyésztett példány jutott) és ezért minden lövés elől eldülöngélt. Közben a másik három Ahrounnal megkerültük a házat és belökdöstünk kettőt, akik nekiestek bent a vámpíroknak. Én gndolva arra, hogy a vámpír akkor veszélyes, ha gondolkodik (és nyomja a képességeit – most őszintén mi a retves fenét csinált volna a nagytiszteletű banda, ha ezek a nyomorult vérszopók ködalakba menekülnek, hmmmm?), ezért idéztem kis tüzet, hogy hadd őrjöngjenek. Sajna kicsit több jött, mint kellett volna, így aztán Blöki és Sárki is kaptak belőle. Eztuán a vámpírok megrohamozták az ajtót, ahol Maci széttrancsírozta őket (kivéve egyet, amelyik felém jött, ezt én fejeztem le). Ezután Ezüstagy lootolta a fegyvereket, Blöki morglódott, a Főnök meg kinyögte, hogy valami véres keresztet kell keresnünk. Persze mindenki engem gyanusított, hogy elégettem, úgyhgy kénytelen vltam arra pazarolni a gnózist, hogy eloltsam a tüzet. Hiába mondtam nekik, hogy az ilyeneket általában strapabíróbb anyagból készítik, de hát ezek sosem hallgatnak rám. Naná, hogy amikor megtaláltuk kiderült, hogy fémből van az egész. Öröm az ürömben, hogy találtunk egy ezüstkardot, amit Maci leadott a Caernben, hogy csináljanak belőle claive-et (persze kinek az ötlete volt?).

A második felvonás előtt a csapat szétszéledt és Ezüstagy eladta a lootolt fegyvereit, amiből vett egy házat de persze senkinek sem szólt, úgyhogy megint a totemmel kellett összetereltetnem a bandát. És még neki állt feljebb, amikor finom és nőies kopgtatásomra szétesett az ajtaja. Szerencsére a Főnök megígérte, hogy mindenkinek vesz mobilt, így nem kell naponta agybajt kapnom. A Caernben megtudtuk, hogy egy vérfarkas eltűnt és persze legalább annyira utálták mint minket, úgyhgy egyértelmű volt, hogy ki megy érte. Indulás előtt Blöki kihívott párbajra az égetés miatt, bezzeg amikor felajánlottam neki a gyógyítást, az nem érdekelte (fene se érti ezeket a hülye lupuskat) aztán nagyon lovagiasan tökön rúgott. Nem is értem minek tartom még a golyóimat, ha egyszer nem működnek, de legalább fájnak. Ezután volt még egy gyors párbaj, hogy menjünk questelni, vagy előtte álljunk bosszút Ezüstagy szomszédján, aki leöntött húggyal, de Cimbi vesztett, úgyhogy inkább mentünk vérfarkast keresni. A töki egy várban volt, úgyhogy jó ötletnek tűnt az Umbra felől menni. A két strázsaszellem annyira okos volt, hogy csak a kaput őrizték, így a falakon simán bemásztunk és még azt is megtudtuk, hgy valószínűleg mágusok tartják fogva testvérünk. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis a várfalon az Umbra kilökött és később sem tudtunk visszamenni. A várbörtön (ugyan hol máshol lenne egy vérfarkas fogjul ejtve) eléréseéhez pedig át kellett volna kelni a recepción és senkinek sem volt kedve kifizetni a belépőt. Jött a zseniális ötlet: figyelemelterelés kell. Először arra gondoltunk, hogy meggyújtok valamit, csak arra nem gondoltam, hogy az a valami én leszek. Szerencsére időben elértem a vizesárkot és beengedtek, így nem kellett fizetnünk. Eztán leeresztkedtünk a katakombákba, ami be volt csapdázva és én beszívtam egyet a csapatért (nem úgy, hanem sebzést), meg egyenesen belerepültem a mágusok karjaiba. Persze a sok nagykos egy csapdát észrevesz, egy rejtett ajtót pedig nem, úgyhogy segítségre nem számíthattam. Idiótának álcáztam magam, ami sikerült (nem volt nehéz, csak el kellett játszanom, hogy viselkednek a többiek általában) és így bejutttam a börtönrészlegbe. A többiek eközben valami varázsmedvékkel harcoltak (én ugyan ilyenről még nem hallottam, de medve legyen a talpán aki megcakkozza a három Ahrount, márpedig ezek úgy tűnik megtették, szóval akár lehetnek varázsmedvék is). A csetepaté zajára felfigyeltek az én őreim is, így már csak egy ezüstlándzsás és egy lángszórós maradt, akik fenyegetést jelentettek. Megvártam, amíg közel másznak egymáshoz, majd felrobbantottam a lángszórót, kitörtem a börtönből és széttéptem a maradék két őrt. Ezután kiszabadítottam Tökit, akiről kiderült hogy Ragabash és utálják. Miután megtaláltuk a csapatot elmentünk leverni a főmágust, aki mindenféle gépekkel felturbózott testőrökkel vette körül magát, akiket azonban gyorsan kivégeztünk (meg a mágust is). Macit megraktuk ezüsttel, aztán húztunk. Egy újabb küldetés teljesítve.

View
Welcome to your Adventure Log!
A blog for your campaign

Every campaign gets an Adventure Log, a blog for your adventures!

While the wiki is great for organizing your campaign world, it’s not the best way to chronicle your adventures. For that purpose, you need a blog!

The Adventure Log will allow you to chronologically order the happenings of your campaign. It serves as the record of what has passed. After each gaming session, come to the Adventure Log and write up what happened. In time, it will grow into a great story!

Best of all, each Adventure Log post is also a wiki page! You can link back and forth with your wiki, characters, and so forth as you wish.

One final tip: Before you jump in and try to write up the entire history for your campaign, take a deep breath. Rather than spending days writing and getting exhausted, I would suggest writing a quick “Story So Far” with only a summary. Then, get back to gaming! Grow your Adventure Log over time, rather than all at once.

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.